A 85 éves Jakab Antalt, régi munkatársát köszöntötte a lap. Jakab Antal Erdélyből átszökött a határon, 1935-ben az induló Kelet Népe egyik szerkesztője. 1936-ban jelent meg Debrecenben a Számadás irodalmi folyóirat, az első szám vezércikkét Jakab Antal írta. Azután hazatért Szatmárnémetibe. Először kőműves volt, majd a Szatmári Újság munkatársa lett, később a Brassói Lapokhoz ment, azután a sepsiszentgyörgyi Székely Néphez, a marosvásárhelyi Székely Szóhoz. Kacsó Sándor hívására 1947 nyarán ment Bukarestbe, az induló országos napilaphoz, a Romániai Magyar Szóhoz. És innen három év után ismét vissza Szatmárra és a vakolókanálhoz. Szatmárról Kolozsvárra ment, építő ipari technikusi minőségben. Fia és lánya újságíró lett (K. Jakab Antal és Jakab Márta), sőt ma már unokája, Jakab Lőrinc a Kolozsvári Rádiónál van. Õ pedig kikerült az újságírásból. De azért néha írt, álneveken ide-oda. És 40 évi kitiltás után 1989 karácsonyán úgy érezte, számára is eljött a felszabadulás. Újra írhatott. A kolozsvári Szabadságban, a bukaresti Orient Expresszben, és egykori lapjában, a Romániai Magyar Szóban is. - Egy idő után már nem kerültek be a lapokba írásai. Ekkor kezdte el írni íróasztalfiókja számára Búcsú az újságírástól című vallomását. /A Romániai Magyar Szó egykori szerkesztője, Jakab Antal 85 esztendős. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 21./
2002. március 9.
Gyergyószentmiklós 1907-ben nyert városjogot. 1898-tól újságja van Gyergyószentmiklósnak, a Gyergyói Hírlap. 1901-től jelenik meg a Gyergyó című hetilap, 1905-től Csíkvármegye címmel indul újabb hetilap. 1920 és 1931 között jelent meg a Székely Szó. A második világháború alatt jelent meg a Gyergyó és Vidéke. 1945 elején Csíki István szerkesztésében jelent meg a Székely Vasárnap. 1945 után a városi művelődési ház köré szerveződik a művelődési élet. Az 1952-ben alakult Gyergyói Múzeumnak, első két vezetője Csiby Andor és Bálint Ákos anyaggyűjtéssel, majd Tarisznyás Márton múzeumigazgató másfél évtizedes munkája során (1956-1980) tudományos feldolgozásokkal és közlésekkel élesztgette a közösség társadalmi, történelmi önismeretét. A helyismereti kutatást, diákjaival együtt Garda Dezső tanár, történész (jelenleg országgyűlési képviselő) folytatta. 1962-ben indult az irodalmi kör, 1976-ban felvette a város szülöttének, Salamon Ernő költőnek a nevét. A második világháború utáni Gyergyószentmiklós első irodalmi jellegű kiadványa 1980-ban jelent meg, Líceum címmel. Az irodalmi kör élén egy ideig dr. Kercsó Attila állt. Az 1989-es fordulat után az irodalmi kör iránti érdeklődés alábbhagyott. /Bölöni Domokos: Élet Kis-Szibériában. = Népújság (Marosvásárhely), Múzsa melléklet, márc. 9./
2005. február 15.
A gyergyószárhegyi „Laji bá” néven ismert Színi Lajos székely népi író műveinek egy részét Küsdeg nyüszkölések /Havas Kiadó, Kézdivásárhely/ címmel rendezte sajtó alá Sántha Attila, az író Nyüszkölések a feredőn, s a nagy vizek martyán című könyve 1937-es második kiadása, és Az őzolló, s más küsdeg nyüszkölések 1936-os kiadása alapján. Február 12-én Gyergyószárhegyen és Gyergyószentmiklóson volt a könyv bemutatója. Kiss Portik Irén néprajzos arra a folklorizációs jelenségre hívta fel a figyelmet, amely nyomán az egyes népköltészeti ihletésű irodalmi műveket, vagy azokban szereplő anekdotákat integrálja a népi kultúra, mint ahogy az a Színi Lajos anekdotáival, vagy Petőfi egyes verseivel történt. Laji bá 1916-tól kezdődően adta ki ízes, humoros elbeszéléseket tartalmazó köteteit. Színi Lajos volt az utolsó magyar „ponyvás” író, aki szekéren hordta körbe könyveit, és ponyváról árulta. Családja nemigen értékelte az 1933-ban elhunyt író munkáját. Színi Lajos kora jelentős újságírója volt, aki több napilapot tudósított, és időszakosan szerkesztette a Borszéki Lobogót, a Székely Földet és a Székely Szót. /Gál Éva Emese: Színi Lajos „Küsdeg nyüszkölései”. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 15./
